Rövid: Ronin
Egy új, általam soha nem használt nézőpontból mesélt rövid szösszenet. Jó szórakozást! Az utca pora a szemedbe száll, és elhomályosítja egyébként éles látásodat. Magad is okozod a problémát, ahogy a szandáloddal, nagyokat lépve taposod az utad magad előtt, és alatt, érzed, ahogy a kósza homokszemek befurakodnak a lábbeli, és a talpad közé. Érzed, mert mezítláb vagy, a szabados lábalávalóban. Ahogy a házakat nézed, és a lakóikat, esetleg a járókelőket, mindenki arcán látod, mit gondol rólad: csavargó, hontalan, szakadt, ápolatlan fráter. De páraknak, más, rövidebb véleményük is lehet: Ronin. És igazuk van, te tudod, és elfogadod ezt. Hiszen, az vagy, és nem is szégyelled. Hiába szakadtak a ruháid, csapzott a hajad, néhol koszos a bőröd – szabad téren, patakokban, folyókban mosdasz, de már rég nem találtál egyet sem – úgysem ez számít. Nem az aranyak, amik a zsebedet is húzhatnák, vagy a díszes szövetek, amikkel elrejthetnéd magad mindenki elől. Egyedül, a kardod, ami számít. A