Prototípus: Embertelen vidék
Az Embertelen Vidék prototípusaként megíródott novella. Jó olvasást! Embertelen vidék 17 évvel az IV. világháborút lezáró kataklizma után A nap már magasan járt a Tar felett, bár ezt nehéz volt megállapítani az eget szinte állandóan elfedő szürkés fellegek miatt. Ezért hát Föld utolsó lakható szeletének benépesítői nem is törődtek efféle dolgokkal, az idő mérése már elkopott, jelentőségét vesztette a túlélők között. Mindenki a saját útján járt, így amikor az emberi faj túlélői egymással kényszerültek interakcióba lépni, két időmeghatározást használtak: volt a sötét és a kevésbé sötét időszak. Magát a napot nagyon ritkán lehetett csak látni, így nem nevezhették a világosabb szakaszt „nappalnak”. A Tar területén több település is kialakult, főleg miután az összegyűlt pár millió túlélő ráébredt, hogy vége a civilizációnak, amit addig ismertek. Mindegyik más úton óhajtotta újraépíteni azt ami elveszett, remélvén hogy így megőrizhetnek valamit abból, ami rég biztonságot ado