Nagy Sándor Írói Blog

A Prince of Persia – továbbiakban POP – az egyik kedvenc játéksorozatom, így miután az összes PC-re kiadott részét volt szerencsém kipróbálni, elhatároztam, írok egy összefoglalót, tisztelgésképp ennek a nagy múltú, régre visszanyúló jelenségnek. Furcsa, ám ez is, mint több dolog a kedvenceim közül, a születésem előtt indult útjára. A sorozat végig híres volt keleti atmoszférájáról, és mesés hangulatáról, amelyet ugye már az első részben megalapozott: a gonosz varázsló legyőzésére irányuló kísérlet, a hercegnő megmentéséért, egyértelmű mesei motívum volt. A sorozat mindig szimpatikus volt: elvégre adott egy bátor, harcos főhős, aki megmenti a bajbajutottakat, és közben lekaszabol mindenkit? Mi lehet ebben rossz? Azóta volt, ami változott, és volt, ami nem, hercegek jöttek, mentek, de a cím állandó, és töretlen népszerűségű maradt. Vegyük csak sorra, milyen történetekkel lehettünk gazdagabbak! (Nem a játékban felállított kronológia, hanem a valós időrend szerint fogok hal...

Egy új, általam soha nem használt nézőpontból mesélt rövid szösszenet. Jó szórakozást! Az utca pora a szemedbe száll, és elhomályosítja egyébként éles látásodat. Magad is okozod a problémát, ahogy a szandáloddal, nagyokat lépve taposod az utad magad előtt, és alatt, érzed, ahogy a kósza homokszemek befurakodnak a lábbeli, és a talpad közé. Érzed, mert mezítláb vagy, a szabados lábalávalóban. Ahogy a házakat nézed, és a lakóikat, esetleg a járókelőket, mindenki arcán látod, mit gondol rólad: csavargó, hontalan, szakadt, ápolatlan fráter. De páraknak, más, rövidebb véleményük is lehet: Ronin. És igazuk van, te tudod, és elfogadod ezt. Hiszen, az vagy, és nem is szégyelled. Hiába szakadtak a ruháid, csapzott a hajad, néhol koszos a bőröd – szabad téren, patakokban, folyókban mosdasz, de már rég nem találtál egyet sem – úgysem ez számít. Nem az aranyak, amik a zsebedet is húzhatnák, vagy a díszes szövetek, amikkel elrejthetnéd magad mindenki elől. Egyedül, a kardod, ami számít. A...

Nem is tudtam, mit várjak, ettől az alkotástól, mikor elkezdtem nézni: nem titok, hogy nagy kedvelője vagyok a szamurájfilmeknek, és kultúrának, és e műfaj legnagyobb filmjei, mind régi, klasszikus filmek. Viszont, a legrégebbi film, amit eddig néztem, az a Csillagok háborúja volt, a maga 1977-es évével(a műfaj sem stimmel, és a készítő ország sem, de gondolom értitek a példát :D). Ez a film pedig, pontosan egyidős édesapámmal, szóval nem mai darab :D Bizony. A film fekete-fehér.Ennek ellenére, színek nélkül is olyan környezeti képet ad, mint akármelyik színes. Ami még meglepett, hogy a film régi mivolta ellenére, nagyon jó, és nagyon sok harcjelenettel dolgozott, üresjáratot nem tapasztaltam, ha volt is, olyan apró, és jelentéktelen, hogy észre sem vettem. A Történetről: Sakon Shiba, a ronin éppen vándorol a vidéken, amikor talál egy hajtűt. Elindul egy malom irányába, hogy visszaszolgáltassa, amikor kiderül, hogy a tű egy csapat paraszt által elrabolt uraság lányáé, akit a paraszt...