Íztelítő: Embertelen Vidék, 1. fejezet
A jelen állapot nem tükrözi a mű végső állapotát, korai, nyers verzió. 1. fejezet A világ végén túl Sötétség és bűz cseppet sem kellemes közege telítette be a földalatti járatot, amely az egyik Ködszéli kis falu mellett bukott a mélybe. Egykor talán parkolóház, vagy a csatornarendszerbe vezető szervizjárat lehetett, de most nem volt más, csupán egy betonfalú cső, amelybe egy felszíni lyukon át lehetett leereszkedni. A bejáratot törmelék és bokrok fedték, felülről úgy nézett ki, mintha a semmibe vezetne, így a falusiak el is nevezték a „Sátán Segglyukának”. Aztán pedig nem győztek csodálkozni, mikor valami kimászott belőle. Mára csodálkozásuk elmúlt, az örök meglepettségbe meredt halottaikat eltemették, és úgy tettek, ahogy bármely épeszű ember tett volna: a falu kilométeres körzetében mindenhol kihirdették, hogy rémvadászt keresnek. Maga a „rémvadászat” nem volt szakma, így bárki végezhette, aki épp nem féltette az életét, de kevesen voltak annyira bátrak, hogy erre adjá