Megjelent az Embertelen vidék
Amikor 2015
márciusában végre elkezdtem leírni a fejemben nagyon régóta motoszkáló történet
alapjait, nem hittem volna, hogy ez a történet, ez a vérbe, mocsokba és
kegyetlenségbe fojtott elvadult ötlet, ami már több éve "kínzott"
bármi többé válhat, mint az előző írásaim, amelyekre sosem örvendtek nagy
sikernek, mindössze pár hűséges barát követte őket figyelemmel.
Aztán
valahogy, így 2019 júniusára mégis itt vagyunk, a kezemben a könyv, de nem csak
az enyémben, hanem olvasókéban is, akikhez sosem hittem, hogy elérek valaha.
Hosszú út volt, de az eredmény tagadhatatlan, így ennek a margójára készültem
pár sorral, összefoglalni a tapasztalataimat az "új generáció"
számára.
Amikor
először hallottam a 2017-es [bekezdés] pályázatról, nem igazán tudtam mit
gondoljak: egy eredménytelen Aranymosáson és alacsony olvasószámon túl nem sok
mindent tudtam felmutatni, mindössze az ötleteim és történeteim voltak -
amelyekhez nagyon rég nem nyúltam, úgy láttam rajtam kívül nem sok embert
izgatnak. A régi történeteim nem voltak elég jók egy pályázathoz, az Embertelen
vidék - a maga akkor 50-60 oldalával - pedig inkább volt egyszerű
szenvedélyprojekt, mint bármi más.
De ugye mit
is veszíthettem? Semmit, így nekiláttam a meglévő anyagom javításának, hogy
beküldhető legyen.
Rengeteg
apró történetem volt a világhoz, amit kitaláltam, és rengeteg színes
karakterem, akiken át elmondhattam őket, így mindet felvázoltam, kiválogattam,
ami kész volt, ami összeillett, és összegyúrtam őket azzá a vázzá, amiből végül
a könyv lett. A neheze ezután jött: ahogy szinte minden pályázónak, nekem is
szép kis megpróbáltatást jelentett a szinopszis megírása, főleg úgy, hogy
mindenhonnan más infókat láttam, más módszereket, formákat.
Végül
egyszerű leírásnál maradtam, aztán mehetett is, a készen lévő ötven oldalnyi
tartalommal együtt. A beküldés után, túlzás lenne azt állítani, hogy
megfeledkeztem a pályázatról, de nem figyeltem állandóan, továbbra sem hittem
igazán, hogy sikerülhet.
Megjelentünk.
Igaz, hogy az eső többé-kevésbé elmosta a könyvbemutatót, de mégis
kiálltunk(ültünk), hogy beszélgethessünk kicsit a könyvről, itt köszönném meg
Tarja Kauppinen-nek a moderálást, kihívás lehetett, de szerintem jól vettük a
kanyart. Utána alá is írtam pár példányt, valamint találkoztam néhány
„kollegával” és jóbaráttal, tartalmas vasárnap délután volt.
Hova
tovább? Nos, a munka nem ér véget, ahogy az írás sem… bár mostanában több idő
telik a különféle kritikák ideges hallgatásával, mint újdonságok gépelésével,
még mindig tele vagyok ötletekkel, és nem hiányzik az energia sem, hogy
elkezdjem megírni őket.
Szeretném
megköszönni mindenkinek, aki velem volt, aki támogatott, aki elhitettette
velem, hogy ebből lehet realitás. Ez a könyv, ez az eredmény a tiétek is!
Így, másfél évvel a megjelenés után, írnék egy kis véleményt róla. :D Az igazság az, hogy még 2019-ben megvettem a könyvet, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy elolvassam. Mostanáig. Pedig nem feledkeztem meg róla, rendszeresen eszembe jutott, hogy "hú, most már azt el kéne olvasni", de mindig volt valami más elfoglaltságom. Vagy csak lusta voltam. Ilyesmi. Na, de most rászántam magam. Az egész könyvvel kapcsolatban talán az a legbeszédesebb, hogy úgy terveztem, két nap alatt fogom elolvasni, nagyjából a kétharmadát szombaton, a maradékot pedig vasárnap, de annyira magával rántott, annyira érdekelt, hogy mi lesz a vége, hogy végül egy nap alatt (tegnap) ledaráltam. Pedig nem éppen egy rövid alkotás. Talán ez a legnagyobb erénye a történetnek, hogy soha nem ül le, mindig történik valami, valami váratlan, valami meglepő, valami, ami nem engedi, hogy letedd a könyvet. A történet eleje természetesen ismerős volt, hiszen az alapjait korábban már olvastam, de aztán gyorsan jöttek az újdonságok, amik újra és újra fenntartották az érdeklődésemet. Másik nagy erőssége a könyvnek a karakterek. Maga a főhős, bár a könyv folyamán egyre több és több dolog derül ki róla, egy nagy rejtély. Legalábbis számomra végig az volt. Sokszor nem volt világos, hogy pontosan mit, miért tesz. Folyton azt szajkózza, hogy nem akar emberi kapcsolatokat kialakítani, de az egész könyv folyamán mást se csinál, csak barátokat "szerez". Vagy a barátok csak úgy mellé csapódnak. Aztán persze olykor csalódik, mert átverik, vagy mert kiderül, hogy az akit ismerni vélt, más, mint hitte. De azért vannak, akik végig kitartanak mellette. A történet végén mégis elsétál, mindent hátrahagyva. Szóval, számomra eléggé kiismerhetetlen volt a figura. A többi karakterről is elmondható, hogy mind sajátos egyéniségek, jól kidolgozottak. A "gonosz" karakterek közül talán néhány kissé sablonos, de számomra üde színfolt volt a Kaszás, például. Na, ő cseppet sem sablonos. Amúgy a kedvencem az Alekszej.
VálaszTörlésNegatívumként annyit említenék, hogy számomra egy kissé túlontúl negatív hangulata volt az egész műnek. Végig, mindenhol csak a kegyetlenség, a reményvesztettség, mindent a pénz és az erő(szak) ural. Voltak ugyan pozitív elemek, mint a Sivatagi Vihar sztorija, vagy a postások tevékenysége, vagy Kira és Mészáros története, de nekem ezek olyanok voltak voltak, mint csepp a tengerben. Szóval számomra eléggé nyomasztó hangulata volt a műnek, ami persze illik ahhoz a helyzethez, amit a sztori felvázol, szóval reális az egész, de én egy kicsit több reményteliségnek örültem volna. A másik dolog, hogy pár dolog nem igazán lett megmagyarázva, például Varjú mágiája, vagy a Köd maga. Lehetett volna arról is valami előzmény, hogyan tanulta meg Varjú a varázslást, egyáltalán hogyan kerül a mágia a mi világunkba. A Ködről is megtudhattunk volna valamit, elvégre több legenda valós hátterére is fény derült (Kaszás, Bástya). Persze lehet, hogy ezek egy másik történetben majd kiderülnek, hiszen maradtak elvarratlan szálak (pl. hol az atombomba töltete?).
Összességében azt tudom mondani, hogy gratulálok. Megcsináltad. Én ott voltam, amikor még a Közösségi Portálon megosztottad az első Star Wars történeteidet, és hát nem hiába mondtuk akkor többen is, hogy neked ehhez nagy tehetséged van. Az évek alatt kialakítottad a saját írói stílusodat, rengeteget gyakoroltál, és végül írtál egy színvonalas könyvet. Még egyszer köszönöm, hogy bekerültem a köszönetnyilvánítás részbe. Ha tényleg volt egy apró kis részem abban, hogy ez a mű megszületett, az nekem nagy öröm. És remélem, hogy jön majd a folytatás. :)