Nagy Sándor Írói Blog

Üdvözlök mindenkit! Hamarosan megjelenik Magyarország első light novel - mangaszerűen illusztrált - stílusú regénye, az Eastern, Martin Kay tollából! Újszerű, kifejezetten érdekes megközelítése a poszt-apokaliptikus zsánernek, én személy szerint már nagyon várom, hogy a kezembe vehessem! Akit érdekelne, miről is szól a mű, ez a rövid, de ütős trailer segíthet a felderítésben, ha tetszett, a Mondocon keretében nem csupán a könyv, de a szerző is elcsíphető!

Rövid történettel szeretnék kedveskedni minden olvasómnak! Ez az novella még régebben született, a FIT csoport egyik belsős írásgyakorlatára. Valamiért az én szívemhez közel áll, így kissé felújítottam, javítgattam, most pedig megosztom veletek. A véleményeket továbbra is szívesen látom! Jó olvasást! Otthon Jéghideg széllöket vert végig a néma, halálra fagyott fatörzsek erdején, megremegtetve a sötétbarna ágakat. A táj ugyanolyan őrjítő csendben fortyogott, mint mindig, mióta beállt a tél, elérkezett a Fagy birodalma. Ez a jeges pusztaság mára az otthonává vált minden lénynek, ami képes volt túlélni rendkívül alacsony hőmérsékletét. A fák között magának utat törő magányos alak egy volt ezek közül: fajának talán utolsó tagja. A dombok fehérsége szembántóan szikrázott a vándor szemei előtt, ahogy lassú, gépies léptekkel haladt előre, a hótakaró miatt láthatatlan célja felé. Az ég és a föld ugyanazt az árnyalatot viselték, így a horizont eltűnt, a férfi pedig csak az ösztöneire

Üdvözlök minden új és régi olvasót a blogomon! Valamivel több, mint egy éve nem volt semmiféle bejegyzés ezen a blogon, így talán volt aki azt hitte eltűntem, vagy felhagytam az írással, azonban nem történt ilyesmi, sőt, izgalmas hírekkel szolgálhatok. Az életemben rengeteg változás történt, azonban egyik sem volt nagyobb, mint az, hogy az Embertelen Vidék néven futó írásommal megnyertem a Twister Média kiadó 2017-es  [Bekezdés] program pályázatát. Ez annyit jelent az írói karrierem szempontjából, hogy könyvem kiadásra kerül, a tervek szerint valamikor 2019 elején kerülhet a közönség elé. Aki elég régóta olvas, tudhatja, hogy tizenhat éves korom óta írogatok, szenvedéllyel és azzal a meggyőződéssel, hogy ebből a hobbiból akár még bármi is lehet - úgy tűnik, az élet igazolni kívánja a feltevésemet, hatalmas lehetőség és megtiszteltetés ért. Ennek megfelelően, a blog is átalakul némileg. A dizájn változik majd kissé, emellett a régebbi bejegyzéseket hamarosan archiválom, valami

A jelen állapot nem tükrözi a mű végső állapotát, korai, nyers verzió. 1. fejezet A világ végén túl Sötétség és bűz cseppet sem kellemes közege telítette be a földalatti járatot, amely az egyik Ködszéli kis falu mellett bukott a mélybe. Egykor talán parkolóház, vagy a csatornarendszerbe vezető szervizjárat lehetett, de most nem volt más, csupán egy betonfalú cső, amelybe egy felszíni lyukon át lehetett leereszkedni. A bejáratot törmelék és bokrok fedték, felülről úgy nézett ki, mintha a semmibe vezetne, így a falusiak el is nevezték a „Sátán Segglyukának”. Aztán pedig nem győztek csodálkozni, mikor valami kimászott belőle. Mára csodálkozásuk elmúlt, az örök meglepettségbe meredt halottaikat eltemették, és úgy tettek, ahogy bármely épeszű ember tett volna: a falu kilométeres körzetében mindenhol kihirdették, hogy rémvadászt keresnek. Maga a „rémvadászat” nem volt szakma, így bárki végezhette, aki épp nem féltette az életét, de kevesen voltak annyira bátrak, hogy erre adjá